Az idegenlégiós talán élete gólját lőtte akkor,

Képgaléria

BL-emlékek

amelyet túlzás nélkül nevezhetünk a 90-es évek Fradi-góljának. Mintegy háromnegyed órával később tényként rögzíthettük azt, ami azóta egyetlen magyar együttesnek sem sikerült: a Ferencváros első honi csapatként bejutott a Bajnokok Ligája-csoportkörébe.
A támadó a színes hetilapban a jubileum kapcsán természetesen felidézte az évtized döntetlenjét.
- Hiába próbálom elmondani, mit éreztem akkor, nem tudom - kezdte a visszaemlékezést az egykori támadó. - Annyira boldog voltam, annyira fantasztikus érzés volt, hogy elmondani nem tudom. Arra emlékszem, hogy olyan volt, mintha egy robbanás történt volna. Hangrobbanás, amit az a sokezer fradista hozott össze a lelátón. Nagyon sokan voltak, nem is tudom, játszottam-e valaha ennyire zsúfolt Üllői úti stadionban. A gól után olyan volt, mintha földrengés rázta volna meg a stadiont. Végig nagyon kellett koncentrálnunk a meccsen, hiszen az odavágóval ellentétben Budapesten már nagyon komolyan vettek bennünket a belgák. Ha jól emlékszem, Lisztes szerzett egy labdát a második félidő elején, majd az Zoranhoz került, aki felém passzolt. Jött felém a labda, de előttem megpattant, így csak csizmaszárral találtam el. Pont így lett jó, mert a kapus erre nem tudott felkészülni, így a "lövés" a léc alatt kötött ki. Lekaptam a mezem, és eufórikus állapotban kezdtem futni az alapvonal felé. Pillanatok múlva már a nyakamban volt a fél csapat, ez különösen Hajdú Attilától volt nagy bravúr, aki vagy 80 métert sprintelt ezért.