László Csaba (az FTC edzője):
- Az első félidőben három gólt rúgtunk, amire lehet építkezni. A szünetben arra kértem a védőket, hogy egyszerűen oldják meg a feladatukat, ne bonyolítsák túl a játékot. Ennek ellenére komoly egyéni hibák után kaptuk a gólokat: Tímár nagyot hibázott a második gólnál, de Takács - aki válogatott futballista - is néha azt sem tudta hol van, arra rúgta a labdát, amerre állt.
Van-e kiút ebből a helyzetből?
- Persze, ki kell javítanunk a hibákat. Megyünk tovább, csináljuk tovább a dolgunkat...

Szentes Lázár (a Pápa szakvezetője):
- Már a meccs előtt a bemelegítésnél láttam a játékoson, hogy nagy gondok vannak. Remegő lábakra lettem figyelmes, akkor azt mondtam, hogy 2-0-ra vezetni fog a Fradi az első félidőben. Három lett, de talán ha a bemelegítésnél nem beszélek a játékosokkal, öt is lett volna. A szünetben újra elővettem őket, mondtam nekik, hogy nézzenek a szemembe, illetve abba a három tükörbe, ami az öltözőben van, és gondolkodjanak azon, hogy kedden hogyan tudnának tiszta lelkiismerettel az edzésen megjelenni. Úgy tűnik, ez hatott rájuk, hiszen egyenlítettünk, de nem számoltam a helyzeteket, úgy vélem, itt is, ott is voltak lehetőségek. Nem bosszankodom, hogy nem tudtunk negyedszer is betalálni, nálunknál sokkal jobb csapatok nem volt képesek az Üllői úton 3-0-ról egyenlíteni.
A Fradi nem kezdte jól a bajnokságot, a stadionban sem volt félelmetes a hangulat. Mitől ijedtek meg a játékosai?
- Ezeknek a srácoknak a nagy része még nagyon rutintalan, úgy nőttek fel, hogy az Üllői út és a Fradi az más, mint a többiek. Aki nem futballozott, az nem tudja, miről beszélek, de emlékszem, annak idején mi is milyen érzésekkel jöttünk az FTC-pályára. A Fradi mindig Fradi marad, és mindig meglesz az Üllői útnak az a varázsa, hogy az ellenfél igenis kicsit félve lép pályára. Ez sehol máshol nincs. Na jó, talán ha a Manchesterrel játszottunk volna, akkor az első félidő 15-0 lett volna...