Kemenes-Balog, Botis, Tímár, Leandro-Szalai, Bognár, Lipcsei, Laczkó-Jovánczai,Tőzsér összeállításban kezdtük a tallálkozót, méghozzá igen aktívan. Sorra vezettük akcióinkat, ám hol a vendég védelem, hol a játékvezető (lescímén jogtalanul felhangzó) sípszava állította meg támadóinkat. Aztán 27.percben már semmi és senki nem akadályozhatta meg, hogy talpra ugorjon a több mint négyezer fradista: Lipcsei szöglete után Leadro továbbított a kapu elé, Jovánczai pedig a remek érzékkel "szúrt" bele a labdába, ami így a vendégek kapujában kötött ki (1-0). Nem sokkal később ismét ünnepelhetett a közönség hazai része: ismét Lipcseitől indult a labda, csapatkapitányunk a kpu elé ívelt, érkezett Balog és közelről a hálóba helyezett (2-0). Úgy tűnt, biztos előny tudatában mehetünk pihenőre, ám a hosszabbításban Schrank hatalmas erejű lövése révén szépített a Honvéd (2-1).
A második játékrész eljén úgy tűnt, a kispestiek az első félidőben mutatotthoz képest támadóbb szemllemben folytatják. Nem így lett! Továbbra is a mieink irányítottak, s bár Szabó játékvezető nem egyszer úgy tűnt, tévesen állította meg les miatt Jovánczait, végül mégis továbbnöveltük előnyünket: a Tőzsér buktatásáért megítélt büntetőt Lipcsei magabiztosan értékesítette (3-1). A mérkőzés hajrája igazi örömfutballt hozott: felhangzott a "játszik a Fradi"-rigmus, és hosszú percekig a Fradi-indulótól volt hangos az Üllői út.
Csapatunk 3-1-re nyerte a mérkőzést. Játékosaink és szurkolóink is kitettek magukért.
A Ferencváros ötödik a tabellán.